2011. április 8., péntek

Bevezető

A tükör előtt álltam a fürdőszobában...Cigiztem.
Beleszívtam a cigimbe és éreztem...Nem vagyok egyedül.
Hátra fordultam és egy férfi állt mögöttem...Egy farkas.
-Mi szél hozott, kutyuli?!-Kérdeztem gúnyosan ,a mosdókagylónak támaszkodva.
-Christine Adams?!-Kérdezte.
-Ki kérdezi?!-Néztem a szemébe.
-A nevem Jared.És...Olyan híreket hoztam, amikről Te még álmodban sem gondoltál volna.-Lépett előrébb.
-Ugye...Tudod, hogy egy szempillantás alatt megölhetnélek?!-Léptem oda elé.-Hány éves lehetsz?!500-600?vagy még fiatalabb?
-713 éves vagyok...-Motyogta.
-Hm...Az pont a fél létem...Én 1426 vagyok...Ezáltal erősebb és tapasztaltabb, mint te...-Mértem végig.Magas, izmos és sportos alkat volt.Vérbeli farkas...Látszott rajta.-De nem öllek meg.Még nem...Miféle híreket hoztál?És honnan ismersz?
-Jobban ismerlek, mint hinnéd.Tudom a titkod...Azt a titkot, ami miatt kitagadtak a klánból, ahol felnőttél.-Mondta.
Elkaptam a torkát és felnyomtam a falra.A szemeim izzottak a dühtől...De persze a cigarettám ott volt a másik kezemben.-Ki vagy Te?!
-Én...A fiad legjobb barátja vagyok...A Vincent-tel közös fiatok legjobb barátja...
-Hazudsz...-Engedtem el, mire a földre hullott.-A fiam meghalt...222 éve.Megölettem.
-Az embereid...Még Vincent is...Hazudtak neked.A fiad él...-Pillantott rám.Rá bámultam én is...-És szüksége van a segítségedre...

2011. április 6., szerda

Epilógus

1788.09.10. London:

Az eső szakadt, én meg csak a párkányról figyeltem a város éjszakai életét.A fejemben száguldoztak a gondolatok és nem tudtam mi legyen...Most, hogy kiderült az, aminek nem kellett volna, az atyám, Markus kitagadott a klánból, s ezzel együtt a családból is.Egy hibát követtem el.Egy hatalmas hibát...
Felegyenesedtem, s kezemet a hasamra csúsztattam.Önkéntelenül is arra gondoltam...Bennem növekszik valaki...
A szívem alatt hordom...Egy farkas gyermekét...

1789.01.17. (A gyermek születése):

Erős fájdalmaim voltak.Az a hibrid, korcs nem akart kibújni belőlem...
Kínomban sikítottam, markoltam az ágyneműt...Majd meghallottam a hangot...A baba világra jött...
-Egy csodaszép kisfiú, úrnőm...-Adta át a kezembe a csecsemőt az orvos, aki az új klánomat szolgálta...
-Alexander!-Szóltam ki a leghűségesebb szolgámnak, aki azonnal az ágyam mellett termett.Átadtam neki a gyereket.-Tudod mi a dolgod.
Biccentett és elindult kifelé a gyerekemmel a kezében...
-Na de...Szabadjon megkérdeznem...Mit tesznek a csecsemővel?-Kérdezte rémülten az orvos.
-Ennek a...Korcsnak...Pusztulnia kell.Nem élhet ezen a világon...-Mondtam színtelen hangon, majd elküldtem az orvost, hogy magamra maradhassak...
Igen...Ez...A hibrid...Nem maradhat életben...Túlságosan is emlékeztet a hibámra...Arra a végzetes hibára, amit tettem.Együtt voltam egy farkassal és gyermekem lett tőle...Vincent a gyermekemmel együtt fog kilépni az életemből...s ennek így is kell lennie...

Napjainkban (2011):

Élem a mindennapi életem, Alaszkában, egy kisvárosban.Egy tizennyolc éves testben...
A napjaim szokványosak és unalmasak.Már amennyire persze egy vámpír élete lehet unalmas...Néha-néha összetalálkozom pár vérfarkassal, azokat rend szerint megölöm.A klánom, ami az évszázadok alatt szépen kibővült hűen követ és feledek...Feledem a régi emlékeket és hibákat...Vincent-et és a már halott gyermekemet...
Igen...Akkor még azt hittem...Az életem unalmas, a gyermekem halott és az embereim hűek hozzám...De hamarosan be kellett látnom, hogy tévedtem...Semmi sem volt igaz ebben az életemben...